Veleszületett immunválasz a parazitákkal szemben. Immunrendszer – Wikipédia
A védekezési folyamatot kiváltó anyagok az antigénekmás néven immunogének. Tipikusan erős immunogén hatással rendelkezhetnek: a vírusokamelyek csak más élőlények sejtjeiben, parazitaként képes szaporodni, az idegen sejtek, mint például a baktériumokszövetek és parazita gombák, a nagy molekulák Az antigének felépítésében elsősorban fehérjék, állati, növényi vagy szintetikus eredetű polipeptidek vesznek részt.
Erős immunogenitású anyagok a baktériumok toxinjai is.
Tartalomjegyzék
Antigének lehetnek egyes poliszacharidok, mukopoliszacharidok pl. Az antigének jellemzője a specifitás, ezért a tulajdonságért nem a teljes molekula, hanem annak egy kis területén elhelyezkedő ún.
A védekezési folyamatot kiváltó anyagok az antigénekmás néven immunogének. Tipikusan erős immunogén hatással rendelkezhetnek: a vírusokamelyek csak más élőlények sejtjeiben, parazitaként képes szaporodni, az idegen sejtek, mint például a baktériumokszövetek és parazita gombák, a nagy molekulák Az antigének felépítésében elsősorban fehérjék, állati, növényi vagy szintetikus eredetű polipeptidek vesznek részt. Erős immunogenitású anyagok a baktériumok toxinjai is. Antigének lehetnek egyes poliszacharidok, mukopoliszacharidok pl.
A legtöbb antigén több determináns csoporttal is rendelkezik s ezek mindegyike ellenanyag termelést indíthat be. Vannak olyan anyagok, amelyek önmagukban nem veleszületett immunválasz a parazitákkal szemben ki immunválaszt általában kisebb molekulákde carrier-fehérjéhez hordozó részhez kapcsolódva immunogénné válnak.
Ez a haptén vagy félantigén.
Az immunaktív szervezet számára három antigéncsoportot különböztetünk meg: Autoantigén: mindazok az anyagok, amelyek egyébként a szervezet saját testanyagai, de amelyeket kóros körülmények között az immunrendszer idegenként regisztrál, és ellenük ellenanyagképzést indít meg. Izoantigének: azonos faj különböző egyedeinek egymástól eltérő antigénjei. Heteroantigének: különböző fajú egyedek antigénhatású anyagai.
Limfociták [ szerkesztés ] A védekezésben a főszerep a limfocitáknak jut.
A természetes és a szerzett immunitás evolúciója és egymásra épülése
A limfociták a leukociták immunocita csoportjába tartoznak. A vörös csontvelőben termelődnek, de érésük során átkerülnek a nyirokszervekbe, s ott "várják" az aktiválódást. A vérben valójában kevés limfocita található, de a szervezet minden területén vannak. Úgy képzeljük el, mintha a szervezetünk egy ország lenne, a limfociták pedig a védelmező veleszületett immunválasz a parazitákkal szemben, s a nyirokszervek a bázisaik, állomáshelyük.
A nyirokszervek[ szerkesztés ] A nyirokszerveknél megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos nyirokszerveket.
Az elsődleges nyirokszerv a csontokban található vörös csontvelő, valamint a csecsemőmirigy, ami a szegycsont alatt helyezkedik el.
A természetes és a szerzett immunitás evolúciója és egymásra épülése
A vörös csontvelőben jönnek létre a limfociták őssejtjei. A tímusz csecsemőmirigy pedig a T-limfociták termeléséért felelős. A másodlagos nyirokszervek: lép, máj, mandulák, nyirokcsomók. Valójában itt válnak antigén-specifikussá a limfociták, s itt történik az idegen anyagok kiszűrése.
Immunrendszer – Wikipédia
A limfocitáknak két típusát különböztetjük meg: a T- és a B-limfocitát. T-limfocita[ szerkesztés ] A vörös csontvelőben termelődő őssejtek egy csoportja giardiasis recovery time csecsemőmirigybe vándorol, és T-limfocita lesz belőlük a "T" a tímuszt jelöli.
Ezek antigénérzékeny sejtek, amelyek beérésük után lépnek a vérbe, valamit a nyirokrendszerbe. A T-limfocitákat szubpopulációkra lehet osztani, főleg funkcionális tulajdonságuk miatt: T-helper TH - limfokineket termel, ezzel elősegítve a többi limfocita érését.
T-iniciátor Ti - érzékeli a prezentált antigént a monociták a bekebelezett és lebontott kórokozók antigéntermészetű részeit egy speciális hordozófehérjéhez MHC II kapcsolva a saját felszínükre kihelyezik [1]és beindítja az immunválaszt.
Hogyan működik immunrendszerünk?
T-suppressor Ts - az immuntoleranciáért felelős, bizonyos idő eltelte után gátolja az immunválaszt. T-cytotoxicus Tc - aktiválódás után képes a sejtes antigént felismerni és elpusztítani. T-killer TK, NK — a működésükhöz nincs szükség a prezentált antigénekre. Az olyan sejteket támadják meg, amelyek felszínéről hiányoznak az I. Ha a szervezet már megküzdött egy adott fertőzéssel, annak antigénjét prezentálni tudják azt az immunitásban résztvevőknek.
Immunrendszer
A T-limfocita felelős a szerv beültetését követően annak esetleges kilökődéséért is. B-limfocita[ szerkesztés ] A nyiroksejtek másik csoportja amely a bél mentén található nyirokcsomókba és szervekbe vándorolva alakul át B-limfocitákká. Azonban míg a T-limfociták hatásukat közvetlenül fejtik ki enzimekkel felbontják az antigéntaddig a B-limfociták védekezése nem közvetlen. Visszakerülnek a nyirokszervekbe és ott másolódnak. A keletkezett sejtek citoplazmáján belül olyan endoplazmatikus háló jön létre, ami antitesteket fog termelni.
- Féreg tojások a baba zsákmányán
- Immunrendszer – Wikipédia
- Lehet főzni a bika szalagféregét?
- Поиск занял больше времени, чем она рассчитывала.
- Hogyan működik immunrendszerünk?
A B-limfocitáknak is vannak szubpopulációi: B-iniciátor Bi - feladata az antigén felismerése és az antitest termelése.
B-memória BM - ezek nem vesznek részt nagy mennyiségű antitesttermelésben, hanem megjegyzik az antitestre jellemző aminosavcsoport-sorrendet. A működésük megegyezik a T-memória sejtével, csak nem az antigénre emlékeznek, hanem az adott antigén ellenanyagára antitestére. Antitest [ szerkesztés ] Az antigének ellen a már említett B-limfociták termelnek ellenanyagot.
Az ilyenkor azonnal működésbe lépő pusztító mechanizmusokban egyrészt különböző sejtek - köztük makrofágok, természetes ölősejtek és hízósejtek - másrészt különböző oldékony faktorok - a komplementrendszer, citokinek, antibakteriális fehérjék - vesznek részt. E veleszületett funkciók gyors aktiválódása azt eredményezi, hogy a káros mikrobák - vírusok, baktériumok, gombák, különböző paraziták - jelentős része rövid időn belül elpusztul, így nem indulhat meg korlátlan elszaporodásuk. Ha ezek a mechanizmusok nem működnének, szervezetünk illetve a magasabb rendű szervezetek áldozatul esne a különböző fertőzéseknek. Emellett a nagyon fontos funkció mellett a veleszületett immunválasz a parazitákkal szemben immunitás elemeinek döntő szerepük van az adaptív immunválasz megindításában, irányának meghatározásában is.
Az antitestek vagy immunglobulinok összekapcsolódnak az antigénnel, és antigén-antitest komplexet alkotnak. Az ellenanyagok kémiailag glikoproteinek, melyek 4 polipeptid láncból épülnek fel.
A láncok pedig diszulfid-hidakkal kapcsolódnak egymáshoz -S-S. Az antitesteknek 5 típusát különböztetjük meg: IgG - Az újszülöttet IgG-típusú immunoglobulinok védik a mikroorganizmusoktól élete első heteiben.
Antibakteriális és antivirális hatású. Ide tartoznak az antitoxinok.
IgA - a nyál, a könny, az orrváladék, a légúti váladék illetve a veleszületett immunválasz a parazitákkal szemben és bélrendszer váladékának az ellenanyaga.
IgM - Immunológiai aktivitása nagy, mert felületén számos antigénkötőhely található.
IgD - A legkisebb mennyiségben termelődő immunglobulin. Szerepe egyelőre nem ismert. IgE - allergénnel kapcsolódva allergiás reakciót okoz: az általa aktivált anyagokból ilyenkor különböző mediátorok szabadulnak fel, amelyek a tüneteket okozzák. Összefoglalva az immunrendszer működése az idegen anyagok ellen az immunválasz, ami a következő: behatol a szervezetbe egy antigén anyag; a T-limfociták felismerik és beindítják a védekezési folyamatot; a B-limfociták antitesteket termelnek; az antitestek kapcsolatba lépnek az antigénnel, s antigén-antitest-komplexet alkotnak; a limfociták hatására felszabaduló anyagokat érzékelő falósejtek aktiválódnak; a falósejtek bekebelezik a képződött komplexet és elpusztítják azt; a granulociták elpusztulnak és genny keletkezik; a T-memória megjegyzi az antigénre jellemző tulajdonságokat; a B-memória megjegyzi az adott antigén elleni antitestre jellemző aminosav sorrendet.
Autoimmun betegség [ szerkesztés ] Ilyen esetben az immunrendszer saját struktúrákkal szemben kialakult toleranciája megszűnik, különböző okok miatt a szervezet anyagait tekinti idegennek, és a saját sejteket, szerveket támadja meg.
Hogyan működik immunrendszerünk? A káros anyagok könnyen megbetegíthetik a szervezetet. Az immunrendszer feladata a fertőzések és sérülések kialakulásának megakadályozása. Megkülönböztetünk nem specifikus, veleszületett, valamint specifikus, azaz szerzett immunitást. Nem specifikus immunitás Részei a következők: Külső védőfunkciók: Ezek képezik az elsődleges fizikai és kémiai akadályt, hogy a csírák és a káros anyagok a környezetből ne juthassanak be a szervezetbe.
Ezek a folyamatok vezetnek az ún. Egyik ilyen kórkép, a sclerosis multiplex esetében az idegrostokat védő fehérje myelin -hüvely károsodik a saját anyagokat megtámadó T- limfociták, makrofágok, ellenanyag-molekulák és a komplementrendszer működése következtében. Nemritkán kerül miattuk csontvelő- átültetésre sor.
A probléma megnyilvánulhat gyakori, visszatérő fertőzésekben arcüreg- tüdőgyulladás. Ilyenkor kb. Világszerte rendkívül elterjedt egy másik immunhiányos betegség, az AIDS szerzett immunhiányos tünet együttes melyet a HIV human immundeficientia virus okoz.
Immunrendszer
Jelenleg még nem tudjuk sikeresen gyógyítani. Az allergia kialakulásában az adott egyén genetikai adottságai mellett a környezeti tényezők és az immunrendszer szabályozó működésének zavarai is szerepet játszanak. Az allergiás reakció kulcsszereplői a vérben található basophil leukociták és az elszórtan a test minden részében jelen lévő úgynevezett hízósejtek, valamint az allergén hatására termelődő jellegzetes IgE- típusú ellenanyag molekulák.
Az allergén hatására az IgE ellenanyag közvetítésével aktiválódnak a sejtek, ami az allergiás reakció jellemző tüneteit okozó anyagok kiszabadulását eredményezi a veleszületett immunválasz a parazitákkal szemben.
