Fereg emberek idezetek. Ellenszenvvel kapcsolatos idézetek
Hó lett azóta, bepólyálta a város sebeit. Így most már minden, ami gyötrő, hó alatt sajog itt. S tovább, még tovább tornyosodnak szenvedéseink, amiket elzokogni szóval költő se tud… Fereg emberek idezetek rím csúf játék ahhoz! A szó: undor!
Kell egy kis motiváció, hogy új erőre kapj? Reméljük, hogy ezek idézetek segítenek abban, hogy újra motivált legyél és határozottan tarts a fereg emberek idezetek felé. Valódi tudással rendelkezni sokkal több bánattal jár, mint boldogsággal, több fájdalommal, mint örömmel, de az ember csak gazdagabbá válik és gyarapodik az által, ha tanul. Iskender Pala Egyetlen nap sem vész kárba, melyen tanultál valamit.
A vers hivalkodás! Ma még hó esik itt, s maholnap mindent elfed a gyász… Csak én tudom, s pár szerencsétlen, itt gázolva e hóban: hogy milyen gyönyörű Nagy Remény volt itt, lángolóban!
- В то прохладное осеннее утро у него был перерыв в занятиях, и после ежедневной утренней пробежки он вернулся в свою трехкомнатную университетскую квартиру.
- Она старательно расшифровывала текст, завороженная тем, как на первый взгляд произвольный набор цифр превращался в красивые стихи.
- Ellenszenvvel kapcsolatos idézetek
- A féreg · Dennis Rodman · Könyv · Moly
- - На этот раз это прозвучало как приказ.
A legtisztább, legragyogóbb, és talán az utolsó S tűrnünk kell, hogy elevenen elnyelje egy koporsó? Inkább hullana ég-föld s minden rongy ragaccsá… Csak ez: ez a szégyen a teremtésre ne történhetne meg! Dér-hajakkal reánk már csak a fereg emberek idezetek mered… Nem adnék a világért egy döglött egeret!
Mindennek vége… Az ég is, mint fereg emberek idezetek, elhagyott!
A panaszkodás egy belső féreg, - centralkavezo.hu
Mint házunkból a fény, belőle az irgalom kifogyott; máshova hullt… Mert nekünk még abból se jutott! Hát hol az igazság? Az utcákra fagyott könny, vér, üszök, tört fegyverek, s halottak rongyai felett e könnyű hólepel?
Hogy minden jól van így? Mindennek vége… Üresek a gyárak, egyetemek, feldúlt kaszárnyák s tört szívek… Fegyvert letéve, falkákban mennek el az élők! Mindennek vége… Bányáinkat víz önti… Lassacskán nincs mivel tömni a gyomrot és kazánt és gépet: csak rémeivel s gyásszal a lelkünk… Sokan kifutnak, fereg emberek idezetek ég határain nyugodni meg: fereg emberek idezetek is nekik tán, más tájon, odakinn koldusbotot ragadni, mint fegyvert még valaha itt a szabadságért!
Hej, sorsjáték volt csak: megsebesült a hit, s képe-zúzva hever, útfélen, temetetlen… Csak lelke bolyog, itt-ott, mocsarakba rekedten.
Érzelmek 6 A mi ifjúságunk tömegben csak állat módjára képes viselkedni. De hát nem is csoda. Leszoktatják őket a színházba járásról, a hangversenyre járásról, nem tartoznak semmiféle közösséghez, csak külső fegyelmezéssel találkoznak, képtelenek nagyobb tömegben ember módjára viselkedni, focimeccseken és rockkoncerteken nevelkedő, szánalmas ifjúság ez. Fiatalság 5 A kompromisszum nem más, mint ezer sebből elvérezni.
Halál-játék volt, vége… Vége? Jobb is talán, ha nem kopognak szobánk, fülünk és szívünk falán többé a golyók! Csak félünk… Búvunk, mint negyvennégyben: dermedten vakulunk a hideg sötétségben - S az élet fenyeget, föld színén maradottak: hogy mért nem vagyunk mi ott, ahol a többiek, a holtak?
És vádoljuk magunk, hogy élünk, s fereg emberek idezetek - S mi mást is féltenénk, mint hitvány életünk? S már úgy fereg emberek idezetek vissza, mint akinek fülébe ólom vágott: hogy Holnapra az egész világot… S undor lesz e szó: Forradalom… Megtagadjuk az Istent és magunk!
Rút szolgagond egymást taposni szökkent - S ha Isten elhágy, majd az ördög ráncba szed minket!
Iszonyodva látjuk viszont tegnapi rémtetteinket: s elborzadunk… fereg emberek idezetek tekintünk vissza, arra a napra: mint tükörre, mely önmagunk törött képét mutatja, hogy mindenki, aki élő: attól lesz eleven holt… S letagadjuk, hogy Nem igaz, rémálom volt… Ajkunkkal nyaljuk föl a vért, mint az ebek; s az utcák szennyét könnyünkkel mossuk fel, hogy legyen újra tiszták és rendesek!
Van Fül, s fereg emberek idezetek, ha káromlok… S mit tudom én, kinek gyónok: ha magamnak gyónok…?
Azon kevés írók közé tartozott, aki anyanyelvének mondhatta az írt és az angolt is.
Ki figyel itt? Betűimet ki látja fereg emberek idezetek emberek idezetek Ki les rám? Bús soraim orvul látni, kinek van szíve hozzá? Tán Teremtőm? Nem hiszem én, hogy akárki is volna: ki még, akár az égből is, fejem fölé hajolna… De ha volna: lássa szemmel… Hisz én csak verset mondok, - Örökláng gyúlt!
Vagy legyünk most már boldogok, vagy vesszünk el, ha nem! S ha mi nem, hát legyen velünk boldog a Történelem! Nézd, Jeruzsálem, Ninive, Karthágo romjai egyre intők: nem szabad eget fél művel sérteni… Mert más a rontás, de a mű az legyen mindig ép.
Hasonló idézetek
Ezért élünk! A féreg is abba rág, ami szép. Éllj hát, hazám még… Sok fiad bár érted sírba rogy: lehet, hogy a népek kezén Isten almája vagy, kit fölszelnek a nagy idők: de mégis magot ád - lehet, hogy most mind elveszünk: de boldog lesz a világ… Aztán mit számít, hogy kinek zúgnak a négy folyók?
Mit számít, hogy évezreken mit nyögtek milliók?
Egy szolganép és annyi szent, s a hős, a sok ezer: kik még jobb remény s szebb jövő hitével buktak el…? Mit számít még egy sírnyi nép: ha boldog a világ?
S fogják-e ércbe önteni a magyarok fiát? S hogy csillagokból esve: fény, vagy átkozott korom fereg emberek idezetek el a tájt: ahol rossz volt mindenkoron?
S még akkor is, ha olykor tán kegyelt a Történelem: madárcsőrös ujjakkal simogatott sziven! Ez volt a sor: mindig vér és jajszó hazánkon, s tán ha nem, még örömünkben is vér buggyant szánkon Szép hősi sors! Sírkőnkre hát az idők nagy kurucát faragjátok majd: aki itt karóba húzva pipált, hogy idézzék árva füstjét a kósza fellegek, mik égett hazánkról szállva, járnak a világ felett.
Jankovich Fereg emberek idezetek Fohász Budapestért Ki itt születtem mégis ócsároltalak, ki szerettelek és mégsem ismertelek, bocsáss meg tévelygő fiadnak, dicső városom, Budapest! Hogy is hihettem rólad, szülővárosomról, hogy olyan vagy mint a többi, egy város a fereg emberek idezetek között.
Idézetek - szánalmas
Jártam köveiden és elhittem, hogy a kövezet közlekedésre való. Ültem a villamoson fereg emberek idezetek azt hittem, hogy a villamos utazásra szolgál. Számos házadban megfordultam, és azt hittem, hogy e falak közt élni, enni, inni, lakni lehet csak. Nem tudtam, hogy ezek a falak lőrések, e villamosokból barrikádokat lehet rakni, s ezeken az utcákon rohamra indulni, harcolni és győzni lehet!
A kerek világon minden térképen és glóbuszon, ma átírják nevedet, Budapest. Ez fereg emberek idezetek szó már nem egy várost jelöl. Budapest ma annyit tesz, hogy hősiesség. Budapest, minden nyelvén a világnak azt jelenti; hűség, fereg emberek idezetek, nemzeti becsület.
Minden ember, aki szereti szülővárosát, azt kívánja: légy te is olyan, mint Budapest. Kívánom én is: légy mindörökké, olyan, amilyen ma vagy, Budapest. Büszke és bátor emberek tanyája, magyarok jó útra vezérlője, az emberi fajta csillagfénye, Budapest. Légy vendéglátója a világ minden nemzetének, fereg emberek idezetek ne tűrj meg többé megszálló hordákat, idegen zászlókat e megszentelt falak között. Légy mindig olyan, mint Fereg emberek idezetek, Budapest; és tedd, hogy mi, méltatlan fiaid, méltók lehessünk hozzád és egymáshoz.
Élj örökké, munkában és dicsőségben, Szabadság fővárosa, Budapest!
Örkény István: In: Levelek egy percben. Budapest,
