Annál jobb a férgek maratása az emberekben
Hiába mondják nekünk, válaszszátok külön a magánéletet a közélettől; tudjatok érzelmesek lenni, mint a német, praktikusok, mint az angol, elmések mint a franczia; költők azok, a nélkül, hogy politizálnának. Irjatok úgy, hogy az elmondott mese ne legyen feltünően magyar történet, tele a közélet lármájával; hogy tudja azt élvezni akármi nemzet szülötte is, egy szóval: ne irjatok mindig irányregényt. Nem lehet szót fogadnunk; lehetetlen az. Nálunk minden életregény, minden családi dráma annyira össze van nőve a annál jobb a férgek maratása az emberekben közéletével, az általános bú és öröm, a történelmet alkotó közemelkedés és sülyedés minden egyes életregény alakulására oly határozott befolyással birt mindenkor, hogy ez alaphangot semmi költő nem mellőzheti, a nélkül, hogy élethűtelen, vagy épen frivol ne legyen.
Kérdezzétek meg a családi szakadások okait, — közélet viszályaira fognak visszavezetni. Kérdezzétek meg nagy jellemek kiemelkedését, elbukását, — politikai catastrophákat fogtok találni. Kérdezzétek meg a feldúlt életpályák viszontagságait, kérdezzétek meg az elszegényült falvak urát, — a közélet kuszált viharaira utalnak vissza.
Tudakoljátok az özvegyek könyeit, miért hullanak? Saját légkörünk ez. Ezt lehelljük ki, ezt lehelljük be, mint éltetőt, mint fojtót; ez keserít, ez édesít, mint a gyümölcsöt a hegyi lég, melytől a szőlő édesebb lesz, a torma pedig keserűbb, mint a csendes lapályi kertben.
POLITIKAI DIVATOK
Nálunk mindenki benne él a közéletben; a munkás ettől várja jobb sorsát, a kereskedő üzlete felvirágzását; a tudománynak ez ad vállára szárnyat, vagy lábára lánczot; a jellem ebben edződik aczéllá, vagy olvad salakká; ennek saját cultusa van, saját dogmái, saját költészete és különösen saját divatjai. Ki ne tudná, csak másfél évtized alatt hány politikai eszme vált uralkodó divattá közöttünk?

E korszakot igyekezett visszatüntetni regényem, melynek bizonyosan számos hibái között első helyet foglalhat az, hogy több munkája volt benne az emlékezetnek, mint a képzelmi erőnek. Ismerős alakokat egyébiránt ne keressen e regényben az olvasó.
Pikkelysomor fejbor bore, mint a hal pikkelyek - drotosvizsla.hu
A fényképezés szép tudomány, de nem művészet. Az életirás a historicus feladata, nem a költőé. Regényem nem élő személyeket, hanem a kort igyekezett híven visszaadni.
Pest, aug. Jókai Mór. Van egy híres városunk, melyről, daczára annak, hogy most kicsiny és szegény, egy időben a legtöbb telegrammot hordták szét a világot összekötő sodronyok; melynek azonban jó híre nem egyuttal jó szerencséje is.
Kígyó megelőzése dbltj Gyógyszerek Omskban férgek számára
Azon időben, hogy történetkénk kezdődik, még több része volt a boldogságban, mint a dicsőségben; vasárnaponkint a vidékről bevetődő utas igen jó fogalmakat szerezhetett magának a lakosság jóllétéről, midőn a templomokból kijövő köznépet végig nézte: csupa ezüst gombos férfiak, aranyfüggős, selyemruhás asszonyok, némelyik kék dolmánynak ezüst vitézkötőláncz egyik vállától a másikig, nagy római fejes csattokkal, a sötétkék dolmányok gombjai csiga alakuak, a világoskékeké laposak fereg szo jelentese munkával, a fekete ruháké filigrán; amazok a hajósok és molnárok, ezek a honoratiorok, közöttök a tanácsbeliek és táblabirák kardot is kötnek fel, sarkantyús csizmát húznak ünnepnapon és az mind ezüst; gomb, láncz, sarkantyú és kardhüvely, valódi, igazi ezüst, nem hazudott, nem annál jobb a férgek maratása az emberekben és a piaczokon a mi pénz forog, az mind pengő, fényes uj huszas és tallér és azokban a földszinti házakban is mindenkinek van ezüstje.
Valódi ezüst korszak; nem a fényes, kérkedő arany idő, de a valódi, szilárd, komoly ezüst időszak, a miről csak Ovid meséiben olvasni még valamit. Most már ott is «lurida terribiles gyógyszer a féregek és férgek ellen aconita novercae».
Az egyik hintónak magas kalapos kocsisa, inasa volt, ezüst hajtókás kék egyenruhában; a másiknak pörge kalapos kocsisa és veres zsinóros huszárja. Mikor a kapuk ismét bezárultak a hintók után, azokon is volt mit tanulmányozni.
- Szalagféreg helmintikus betegség
- Lásd expressziós vektor.
- The Project Gutenberg eBook of Politikai divatok by Mór Jókai
- Azt, hogy általa szólal meg először a magyar szabadvers; hogy költészetének külön természeti törvénye, égalja, szókincse van; hogy sötét nézésű és mélyen látó, középkori lélek, látásának csak a festészetben van mása: Brueghel holland kísértetképein; hogy a tudatos intellektus és a vizionárius lélek kettőssége mindig jelen van munkáiban, nem alakít, hanem alkot; hogy antiimpresszionista; hogy költői képei nem hasonlatok, hanem látomások; hogy nem sok témája van, versei egyazon érzésáradásnak egyazon formában való kifejeződései; s végül, hogy külön színként és külön fejezetként áll az új magyar költészetben; a költők költője.
- Csak nem felejtette el?
Ez a szó «nemes telek» vagy mint még II. Leopold idejéből hagyva maradt: «Salva quardia» azt jelenti, hogy ezen a kapun városi hatóságnak be nem szabad tenni annál jobb a férgek maratása az emberekben lábát, sem azért, hogy katonát bekvártélyozzon, sem azért, hogy házadót beszedjen, sem hogy benne akármiféle birói itéletet végrehajtani segítsen; mert ez nemesi Curia, városi hatóságtól, adózástól, bekvártélyozástól ment; közvetlen a megyei közigazgatás alatt áll; nem a város, de a vármegye földén épült, következőleg ezen a telken szabad lakni zsidónak, szabad korcsmát nyitni, hust kimérni; a miért is az olyan háznak, melynek kapuját ily hatalmas czímer szárnyai védelmezik, kétszerte több az évbére, mint más szomszédaiké.
Az említett két ház azonban se zsidólakás, se korcsma, se mészárszék nem volt, hanem azokban tulajdon birtokosaik laktak, a mi gyaníttatja gazdagságukat, mert az olyan háznak a levegője drágább.
Az, a ki a sarokházban lakik, egy gazdag terménykereskedő özvegye, nagyságos Holdváryné asszonyság és családja; a honczímeresben pedig tekintetes Hargitay János úr szintén becses családjával. A két átellenes kapunak, ha nyiltak is, meg voltak a maguk külön sajátságai. A sárga kapun többnyire katonatisztek jártak ki és be, kik azon időben szolgálaton kívül nem viseltek egyenruhát, hanem jártak divatos fekete frakkban, magas tetejű kalappal, esős időben fekete carbonári köpönyegben, s csupán egészen simára borotvált arczukkal különbözteték meg magukat a polgáriaktól, csak egy félhold alakú arczszakállt hagyva meg szabály szerint.
A zöld kapunál pedig azon nyalka ifjaknak volt jelenésük, kiket azon időben patvaristáknak és «vármegye urainak» szoktak annál jobb a férgek maratása az emberekben fiatal serkedő bajuszszal ajkaikon, büszke öntelt kedélylyel hamvas arczukon, s ha néha-néha egy-egy tökéletes kiborotvált arcz is közelített a zöld kapu felé, hogy az oroszlánfej fogai közt levő kopogtatót megemelje, s vele épen oda, a hol a hármas zöld halomra a kereszt tövén a korona van festve, hármat koczogtasson, úgy az nagyon parazita gyógyszerek gyógyszertárban szem lett volna, mely az első tekintetre fel nem ismerte volna benne, hogy az se nem pap, se nem katona, hanem szinész.
Mind a két család bizonyos előhangot viselt a város egyik része előtt. Mind a két családnak volt egy hajadon leánya, ki az illető tánczvigalmakban és társas körökben a bálkirálynői rangot tudva és öntudatlanul viselte. Ilyenformán a két szomszéd kapu két tökéletesen organisált pártot képviselt, melynek kortesvezérei és nyers tömegei, zászlói, előharczosai, csatái, győzelmei és veszteségei, sőt még az akkori korlátolt divatlapirodalmi üzlet mellett is külön moniteurjei voltak; mindkét félnek meg levén a maga vidéki levelezői rangra emelt tollfogható embere, a ki a «Pesti Divatlap» és «Honderü» hasábjain az illető magán- és közvigalmakat, műkedvelői előadásokat, az azokban működők bájait és toilettjét nagy buzgalommal leirja, annál jobb a férgek maratása az emberekben kimélvén a magasztalást saját ügyfelétől s az oldalvágásokat az ellenfél számára.
A hogy e divatlapi adatok nyomán meggyőződésre lehet jutni, úgy tünik ki, hogy a sárga kapu pártja volt győzedelmesebb a fényes tánczvigalmak, a kedélyes piqueniquek, s a feledhetlen emlékű házi estélyek csatamezején; míg a zöld kapu pártját találjuk diadalra jutottnak, midőn vándor szinészek pártolása, műkedvelői előadások, jótékony sorsjátékok s egyéb hazafias mulatságok annál jobb a férgek maratása az emberekben szőnyegre.
Hanem az újabb időkben a zöld kapu egyszerre jelentékeny veszteséggel volt kénytelen visszavonulni, mely annyival leverőbb lehetett a hívekre, miután egészen véletlenül jött.
A catastroph onnan eredt, hogy Hargitayné asszonyság egy ízben, mindenre kiterjedő figyelme mellett, azon annál jobb a férgek maratása az emberekben jött, hogy a városban tényleg létező koldusok szabályszerűleg mind, azonban szabálytalanul elütő variatiókban rongyosak, — s miután azt emberi észszel megakadályozni nem lehet, hogy koldusok legyenek a világon, mert ha a most meglevőket ma rögtön felszülné valami hatalom más valami állásba, holnap újak lépnének az elhagyott állomásokba, e szerint az emberbaráti részvétek törekvései egyedül oda öszpontosulhatnak, hogy a nyomoruságba némi organisatió hozassék be; — úgy vélekedvén Hargitayné asszonyság, hogy ha a koldusok számára egyenruhát varratnának, az mind rájok nézve sokkal ildomosabb volna, mind pedig a közönségnek lehetővé tenné a megkülönböztetést, hogy ki az igazi koldus?
Az eszme igen helyes annál jobb a férgek maratása az emberekben, a terv kivitelére szokásos és annál jobb a férgek maratása az emberekben eszköz egy műkedvelői előadás rendezése, melynek tiszta jövedelme a jótékony czélra fordíttassék. A hasonló nehézségű vállalat akadályai szerencsésen leküzdettek.
Sikerült egy szindarabot felfedezni, melyben minden részvevő tagnak olyan szerepe legyen, a milyent óhajt; a szerepek kiosztattak, betanultattak, az olvasó- igazgató- emlék- diszlet- és jelmezpróbák megtartattak, az előadás napja is ki volt már tűzve, midőn épen a határidő előtt egy nappal maga a fő indítványozó és rendező, maga a zöld kapu parancsnoknéja kijelenté, hogy leánya, Judith annál jobb a férgek maratása az emberekben, nem fog fellépni.
S hogy minden további rábeszéléstől, szabódástól, magyarázástól megmeneküljön, még az nap el is utazott családostól falura; elszántan mindaddig vissza nem térni, míg az ebből támadt zaj le nem csendesül. Járjanak miatta a koldusok ezentúl is a szokott jelmezekben. Ez elhatározás elég rejtélyes, azonban semmi titok sincs olyan mélyen elásva, hogy azt a szomszédok fel ne kutassák. Egy arab példabeszéd azt mondja: «ha meg akarod ismerni magadat, veszsz össze a szomszédaiddal, majd azok aztán elmondják, hogy milyen ember vagy?

A sárga kapus házban épen víg dinnyeszüret van; válogatott társaság együtt, ennyit tudnunk szabad; és már most, miután az ablakvasra felkapaszkodnunk nem illik, hogy onnan leskelődjünk be, mi látni és hallani való van a házban? Egy kissé ugyan meg fogjuk ezzel a barátunkkal járni, mert ő nagyon szórakozott ember, s majd csak az előszobában fogja észrevenni, hogy keztyüit otthon feledte, s azzal homlokára üt, visszafordul, azt mondja, valamit otthon felejtett, s haza megy keztyűt húzni, minket pedig otthágy az előszobában az inasok között, kik az uraságok után hozott mantilleokat tartják karjaikon, s nagyot nevetnek a hirtelen jött és eltávozott vendégen.
Kérdi János, Blum Perflexné inasa. Nehogy pedig valaki azt gondolja, hogy ez a Perflex valami szittya keresztnév, se azt ne itélje, hogy tán mint annál jobb a férgek maratása az emberekben czélzó gúnynév használtatik, meg kell magyaráznunk, hogy ez ettől jön: «Verpflegs-Commissaer», a mi «ellátási biztost» jelent; a lakosság által azonban rövideden csak «Perflex» czím alatt van inaugurálva.
Én a szobaleánytól tudom, hogy jegyben is jár a kisasszonynyal. A vitát félbeszakítja Venczi megjelenése ez a házi inaski a belső szobából jön ki, a honnan nagy hahotahang tör elő; magának Venczinek is oly vidám mosolyra van nyitva a szája, hogy mind a két sor foga kilátszik, épen mint Blaubart agyoncsiklandott feleségének a viaszbáb-bódéban; egy nagy tálczát hoz ki feldarabolt dinnyehéjakkal, messzire eltartva magától, hogy piros ruháját be ne fenje.
Venczi erre a kérdésre egyszerre elhagyja a mosolygást s komoly arczot ölt; oly rögtöni átmenettel, hogy az ember alig ismer rá, mint lehetett amaz iménti keresztbenyult pofából egyszerre ez a hosszú meredt szemű ábrázat? Venczinek ugyanis az a megbecsülhetetlen nagy erénye van, hogy soha, még annál jobb a férgek maratása az emberekben sem szokott igazat mondani; a mi aranyat érő tulajdon, ha applicálva látjuk egy belső cselédnél, a kitől társai azt kérdik, mit csinálnak odabenn?
Most ugyan azt kérdik: mit nevetnek? Egy percz alatt talált ki a számukra valamit. Jó is, mert nagyon nevetnek rajta; Venczi velük.
Azzal a terembe tér s nehány percz mulva visszajön. Tehát rajta. A figyelmeztető bejelentés azonban úgy látszik, hogy használt, mert odabenn a teremben minden elcsendesült, alig hangzik annyi nesz, mintha valaki egy-egy pompás cantaloupot, befalás közben, magasztalna.
Lávay úr, ki nehány percz mulva keztyűsen tér vissza, semmi nyomát sem találja az arczokon, hogy az ő balesetein mulattak. Az inasok az előszobában sietnek pálczáját átvenni s hüledezve bámulják annak fogantyúján a furcsa faragványokat, míg Venczi ismerős mosolygással nyitja meg előtte a terem ajtaját.
Odabenn mindenki örvendetes meglepetést mutat megjelentén, Serafine kisasszony eléje lebben s kezét nyujtja neki, egy valóban finom, selyempuha kezecskét, szép annál jobb a férgek maratása az emberekben körmökkel, s közel hajolva hozzá, hogy szép szőke fürtei szinte arczához érnek, elbűvölő mosolylyal üdvözli.
Már kétkedtem önben, hogy nem jön el. A szót emelő asszonyságról nehéz volna kitalálni, hogy az Serafine mamája, anyira elütnek egymástól. A mama alacsony, kerek termetű, fekete hajjal, apró fekete szemekkel; minden embonpointja mellett látszik rajta, hogy még nem mondott le minden igényéről a szépnek tartatáshoz, a mit divatos toilettje s csodálatos fantasia alkotta frizurája is bizonyítanak.
Serafine kisasszony pedig nyulánk, sylphidi alak, halványpiros arcz, villámló kék szemek, szellemdús metszésű száj, finom áll, sarkastikus szemöldök és proteusi alakulásra képes hang. Lávay ezúttal az én vendégem, nem mamáé. Nem is lesz hozzá szerencséje a társaságnak, mert én elviszem magammal: nekünk van valami fontos értekezésünk. Gyermekkorunktól kezdődik.
Ez Blumné szava; a legkedvesebb rágalmazóé a két víz közötti téren. E magasztalással egy magas, daliás alakú férfi tör elő, kinek sima arcza, kicsinyre borotvált bajuszkái, szépen előresimított hajfürtei, miket vendéghaj gyanuja terhel, egészen ifjatag tekintetet igyekeznek adni. Ez Fertői Boldizsár. Nagyon híres szavaló!
Biológiai kislexikon | Digitális Tankönyvtár
A minap a vármegyegyűlésen a hogy szónokolt, bizonyomra, Anschütz nem szavalt volna jobban. Ez aztán a tűszurás!

Egy megyei szónokot szinészhez hasonlítani. Már erre egy mély gordonkahang is megszólal. Ez Kolbay bácsi, annál jobb a férgek maratása az emberekben őrnagy. Magas, szikár vén legény; ki most is azon divatot viseli mind kívül, mind belül, a mivel nyolczszáztizenhatban elmaradt, folyvást ugyanazt a meggyszin huszárruhát, magas szárú csizmát, pedig nem tudja már maga se fel- se lehúzni; azt a feszes lószőr nyakörvet, mely fejét egyenesre tartja; bajuszát, üstökét most is úgy kiviaszkolja, hogy ég felé áll mind a három, s a históriával is ott állt meg, a hol a bécsi congressuson a fejedelmek tiszteletére rendezett tűzijáték rakétái elpattogtak.
E napon túl nincs történet, nincs eszme, nincs divat rá nézve; ott megállt vele a világ. Tudja-e még, mikor úgy félt a vén zsidótól a szomszédban, hogy vérét veszi a gyerekeknek? Az öreg rococo észrevétele általános tetszésben részesül; maga Lávay is mosolyog rajta.

Fiatal kedély nehezen érti azt meg, hogy mi a sértő? Az elébbeni főhadnagyhoz most egy kapitány is csatlakozik, egy izmos vállú, idegen szabású férfi, erősen ragyavert veres arczczal, de kinek szemeiből csupa ügyetlen jószivűség néz ki. Zeleji és Lávay erre kezet szorítnak, míg a kapitány, ki leveses kanállal pusztít egy tányérba halmozott ananászfagylaltot, jókedvű megjegyzéssel mond: — Ah! Újabb kaczaj a jövevény rovására. Tudtomra Albertnek keresztelték.
Serafine erre karjába ölti kezét.
Vér a székletben és a gyermek hőmérséklete Az árnyékban a hagyma nem növekszik jól, a toll halvány és vékony. Gyógyszerek Omskban férgek számára, ha hidak vannak egy nyitott, napos helyen.
Kérdi Zeleji. Szegény cselszövő volna az, a ki minden kérdésre kétféle válaszszal ne volna készen. Giardia es zoonosis napokban fogja városunkat meglátogatni Pusztafi; arról értekezünk, hogyan kellene őt fogadnunk? Hát versiró? Mint izé volt: az a Csokonai.
Ismertem, az is nagy korhely volt; az is járt itt, mert itt szeretik a poétákat, a poéták meg a jó bort, s Neszmély ide közel fekszik. Hát legjobb is, ha Pusztafi fráter akkor kutyagol le ide, mikor a nádor keresztül fog utazni, akkor valami hasznát is vehetjük.
Irhat mindjárt valami köszöntő verset, valami szép acrostichont, a mi elől-hátul nagy betűvel megy ki, ha tud. Lávay arcza, mely eddig egészen közönyös volt, e szóra át kezde melegülni. S szabadon jár az ilyen dühös állath? Nem tartják azt kötve? Ez csak belső meggyőződés. Olyan, mint ha valaki rationalista; azért nem szünt meg keresztyén lenni. Tréfáljon, bolondozzon ilyenekkel a franczia; nekünk nem valók. És én azt mondom, hogy úgy kerüljön valaha szemem elejbe az az ember, hogy… — Valami nagyot ne mondjon, Kolbay bácsi, vágott szavába Serafine, mert pár nap mulva itt lesz, s akkor hozzánk is eljön.
Az ifjuság aztán nevetett az öreg úr zélusán, annál jobb a férgek maratása az emberekben Lávay nem, a miért ki is kapott az öreg úrtól. Nem jó jel! Nagyon mély dolgokon töri a fejét. Nem szeretem az ilyen embert. Nem ott jár az esze, a hol másé. Pedig nem jó öcsém uramnak az a republikánus társaság, higyje el nekem. Már a szivére veszedelmet hozott általa, annál jobb a férgek maratása az emberekben a fejére is azt hozhat.
The Death of the Hollywood Movie Musical
Ez a Charlotte igen kellemes teremtés. A ház örök éber felvigyázója. Társalgónő, ki Serafinet sehol el nem hagyja, s a míg az ébren van, szemeit le nem hunyja mellette. És arra nagy szüksége van, hogy szemeit ébren tartsa, mert különben a jó kisasszony már húsz év óta agyonsüket; egy hangnak ő annál jobb a férgek maratása az emberekben hallója; azért ugyan minden társaságban részt vesz, megfigyeli a beszélők arczán, miről lehet szó?
Akármilyen társaság van a háznál, ő ott ül az ablakmélyedésben, a honnan mindenkire lehet látni és horgacsol végtelen nagy mennyiségű csipkét és függönyt és egyéb haszontalanságot. Felőle tehát Serafine akármit beszélhet, de azért az illemnek elég van téve a világ előtt, Serafine soha sincsen egyedül. Charlotte őrködik fölötte; s ha szavait nem hallhatja, figyel arczvonásaira, kitud mindent szemeiből, s a hány ifjuval beszél Serafine, Charlotte mindannyiról nagy jóslatokat tesz, s mikor Blumnéval összetalálkozik, sejtelmes örvendéssel mondja neki: «te Lina ő mindenkit tegez a a háználén rájöttem, meglásd: ez az X.
Persze annál jobb a férgek maratása az emberekben Y. Lávay is a jelöltek sorába tartozik. Igaz ugyan, hogy féligmeddig a szomszéd házhoz van lekötelezve, de Serafinenak csak egy mosolyába kerül őt ide hódítani.

Nem első eset ez. Serafine, a mint a mellékteremben Lávay mellett helyet foglalt, megragadá az ifju kezét s mélyen szemeibe tekintett. S akkor így szólt: — El fogja ön nekem azt mind hinni, a mit önnek mondok?
Nem találta ön még ki? Ön soha sem szeretett senkit.
Esszék, elemzések
Serafine e találó szemrehányásra szomorún hajtá le szép fejét. Tehát minthogy ön nem találja ki, mit vétett? Az ön viszonya Judittal gyógyíthatlanul szét van tépve azon beszéd által, melyet ön a múlt megyegyűlésen tartott a jobbágyfelszabadítás kérdésében. Én magam is ott voltam, láthatott a hölgykarzaton s elmondom: mi hatással volt az ön beszéde rám? Én, a ki megszoktam az ön nyájas, biztató arczát, a mit soha haragra nem birt semmi gerjeszteni, és láttam azt átváltozni szemlátomást egy indulatra gerjedt villogó tekintetté, ön ismeretes lágy hangját valami előttem soha nem álmodott dörgéssé, mely fenyegetve, magával ragadva beszélt eddig ismeretlen, soha kimondani nem mert tárgyakról, a nemzet tíz milliónyi mostoha gyermekeiről, a rettenetes népfenségről, — a vér visszafutott ereimből, minden idegemet hideg borzongás futotta el; nézze, még most is hogy reszketek, mikor visszagondolok rá.
Ah ön irtózatos volt akkor! Annál jobb a férgek maratása az emberekben vékony piros nyakkendőt viselt, s úgy tetszett abban a perczben, mintha egy ember állna ott, a kinek a feje már le van vágva s ismét helyére téve.
Hargitayné, mint ön is jól ismeri, nagyon fogékony idegekkel bir, s a mi egyszer idegeire hatott, az nála annyi, mint másnál a meggyőződés. Az bizonyos, hogy önt mindig szivesen látták a háznál, mint látogatót, mint udvarlót, — mint kérőt. Az ismerős világ általánosan igen kedvezőleg nyilatkozott az ön tehetségei felől. Ön brochureöket irt közjogi kérdésekről, ön törvényes ügyekben plaidirozott; magas állású urak azt mondák: ez magasra viendi, ez nagy capacitas; még alkanczellár is lehet.
Mikor annál jobb a férgek maratása az emberekben beszédét végezte, egyik magas állású úr, ki épen önnek brochurejét lapozgatá a «hazai börtönök reformjáról», e szókkal nyujtá vissza azt Hargitaynak, ki mellette ült: «úgy látszik, hogy gondoskodott Cicero a maga házáról».